Cettler Gertrúd: A pohár szörny /és Pufi, a kutya szülinapja/
… és akkor ott volt a nagy ötlet, hogy kijózanítsuk a falkát a nemes egyszerűséggel névnapi bódultságnak nevezett ördögi körből, hiszen nem sokára ismét ünnepelni igyekszünk. Mégpediglen, egyik közülünk ékeskedő aprócska pirinyó kis édesszájú kedvencünket. Pufit, az eperimádó ölebet.
A szülinapi buliba meginvitáltak engem is. Mondjuk, ez magától értetődik, hiszen mégiscsak én vagyok az egyik legközelebbi rokon, ha a térképet jobban megnézzük. Ház-tető-nép programunk közepének legszélén valahol ott, igen a lila pöttyel jelölt terület az én ments-váram.
(Jól van, jól van. Belátom, ez nem is egy igazi térkép… de az ott a lila jelzéssel rámutatott fergetegesen mutatós kisállatka én volnék. Barni, a cirmos.)
Szóval, hozzávetőlegesen 2 héttel 14 órával 7 perccel, 2 másodperccel (és talán 1 tizedmásodperccel) ezelőtt érkezett a postaládámba egy furcsamódon jelzett boríték. Ő itt.
Nem fogjátok elhinni mit rejtett magában e furcsa jelekkel illusztrált papírgyártmány. Hiszen még én magam sem hittem el. Sokáig csak hüledeztem, hogy ezt biztosan nekem szánták? Ritkán kapok borítékokat, olyat meg aztán édes keveset, melyet a postáskocsi szállít ki, és a postás hozza egészen a házunkig.
Végül is, kellemeset csalódtam. Szülinapi meghívásra szóló értesítés állt benne. Mármint a levelet tartalmazó borítékban. Nézd csak… (Azaz a meghívóból egyfajta kivonat következik kissé lejjebb.)
Talán nem kicsit túlzok, ha azt írom, hogy majd kiugrottam a nem létező tollas testemből… amikor arra célzok, hogy (1 századmásodpercig) tátva maradt a szám a meghívó olvasásakor. Na, jól van. A szám amúgy is tele volt éppen, mivel a reggelim utolsó falatjait igyekeztem éppen legyűrni az izgatottságtól kiszáradt torkomon. De aztán sikerült is. Mert, hogy pár perc elteltével már azon ’filozofálgattam’, hogy melyik boltból mit és hogyan szerezzek majd be a születésnapját ünneplő kisszomszédnak.
Szépen lassan lecsillapodtam. Papírt kerestem, hogy tudatosan feljegyezzem rá, mit is és miért is kellene/lehetne/szabadna/tudnék venni/beszerezni később a vendégsereggel csordultig szervezett partira.
A lista el is készült.
Tessék, lássék.
Még jó, hogy nem az utolsó pillanatban hívtak meg… de az talán még jobb, hogy nem is az utolsó pillanatra hagytam a tervezgetést. Fő a célok időben való ki-be-le-és feldolgozása.
A listámon el-elmélázva, több napig tartó szemet le nem hunyni tudó éjszakázást követve aztán rádöbbentem. Azaz, jött a nagy: HEURÉKA! – érzés.
Mintha felkapcsolták volna az elem lámpát egy koromsötét erdőben. Úgy villámlott belém az ötlet, hogy csak, na.
Tehát, fáradtságos tévedéseimet, TÖBB napos kialvatlanságomat félrelökve, az ajándékok listája más helyre került.
Így a listát felváltó, megmentő, mindent elsöprő ötlet pedig a következő lett:
Féltve őrzött még, soha sem használt üvegpoharamat fogom ajándékozni a szomszédban szülinapját ünneplő kiskutyának.
Hogy miért is?
Nos, elsősorban azért, mert ha van felesleges dolgod, amit amúgy sem használsz, akkor miért ne adnád tovább annak, aki biztosan örülne is neki.
Aztán pedig azért, mert a poharak nagyon hasznos kellékei a mindennapi életünknek. Tudtad ezt, igaz?
Nem csak azért, mert kulturáltan (vagyis nem lefetyelve) lehet belőlük italt fogyasztani. Ha vendégségbe mész magaddal is vihetsz egy poharat… szórakozni vele… hogy új barátokra lelj.
Megaztán arra is jó, hogy felvidíts vele másokat.
Én az utóbbi célból igyekeztem emellett az ötlet mellett voksomat megtartani.
Pufi, a szülinapos szomszéd kutya ugyanis- tudtommal, még soha de soha sem ivott pohárból. Sőt megmerem kockáztatni, hogy még nem is látott poharat. De akár az is elképzelhető, hogy nem is tudja mi az, hogy pohár. (Noha, epret már annál inkább többet látott és kóstolt is,- mindennap vagy fél kilót…)
Néhány okkal tehát több, hogy kitartsak meglepetés ajándék ötletem mellett.
…
Eljött a nagy nap. Várva várt meghívásom végre beválthatom, és átadhatom a féltve őrzött ajándékot.
’Meglepetéééééééééééééééés!’
Igen, jól látod, drága Pufi. Ez egy üvegpohár. Tessék, itt van … töltsd tele kedvenc italoddal, eperturmix-szal… és folytatódjon a szülinapi jó hangulat.
JJJJ
Az ’ebadta-parti’ tovább mesélődhetett volna, ha az én időm is tovább szólna.
Viszont a jóhangulatról egy dokumentált fényképet azért csak – csak mellékelek Neked.
Pufi, a szülinapos eperimádó kis öleb
Pohárszörny
Utóirat:
A partik meglepetéseket hoznak. Egy nem várt parti állatka is jelen volt… őróla egy következő sztoriban hallhattok. Addig is találgassatok, ki- s miféle teremtmény lehet ő…?
Pufi ismertetése
Pufi, az eperimádó kis öleb
nagyon cuki, mint egy maroknyi köles
körmöl, dörmöl, olykor-olykor hozzád dörgöl
ezt – azt
fejét, nyakát, lábát, fülét
imádja az eperpürét
jutalomként, vagy csak úgy
sokat tanulhatsz tőle,
mivel ő a szavak zsonglőre
(Cettler Gertrúd)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.