a faágakról visszatükröződő harmatcseppekbenmegtalálod létezésed miértjét,s benne én is ott elbújok valahol gyökeresenarra várva, hogy idejössz, sőtszáguldasz felémvidámságot alkotó mondatelemeiddelsiess, mielőtt bezárul a fény alkotta kör,vagy mielőtt az egész megbomolna;töredékesen bevallom nekem…