a faágakról visszatükröződő harmatcseppekben
megtalálod létezésed miértjét,
s benne én is ott elbújok valahol gyökeresen
arra várva, hogy idejössz, sőt
száguldasz felém
vidámságot alkotó mondatelemeiddel
siess, mielőtt bezárul a fény alkotta kör,
vagy mielőtt az egész megbomolna;
töredékesen bevallom nekem minden egyes részedre szükségem van
maradéktalanul, hisz számomra nem a részes eset
mindinkább a birtoklási vágy dominál
pillanatnyilag pillantásoddal is zamatos ízvilágot alkotsz,
hisz a harmatcseppek is igénylik a rájuk pislogást,
mert kell, hogy legyen aki továbbviszi
a természeti jelenségek, az érzelmi kötődés netovábbját
önmagában
legbelül
elmentve
majd
önzetlenül
egy kedves gesztussal
továbbadva
/GertrudCettler/
pinterest.com fotó
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.