nézem ahogy a fák ágait lengeti a szél
lengeti, mert hozzájuk szépen beszél
a szellő mellett elsuhanva látni ahogy a nap sugarai
árnyékot szelnek a kis kerti dombokon
a dombokon, melyeken még méltatlankodva mormogom
hogy az idő pereghetne kissé lassabban
be-be lopva önmagát a szívembe
az aprócska kis pirossal megfestett
szívembe, mert valaki belelát a lelkembe
no, de csak ha engedem
de hát miért is ne engedném, ha
megtehetem
mivel ettől majd csak jobb lesz nekünk s én nekem
addig is álmaimat szellő lengette fák alatt
tova kergetem
--áloműzés--
by Gertrud Cettler
A bejegyzés trackback címe:
https://hunglishcorner.blog.hu/api/trackback/id/tr2014729273
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.