Mondok egy mesét
Apró pici mosolygós lények
szedték-vették, teremtették mai mesémet.
Voltak itt manók, lepkék, katicák...(most egyikről sem lesz szó...csak hogy elkerüljük a vitát, másfelé viszem el a zenémet)...
no, meg volt itt-ott jó sok nagyot mondó, huncut diák;
szerettek ők mást állítani, mint a valódi,
hisz, ha máshogy mondod, lehet hogy ez lesz a módi;
követték hát, egymás szava járását arról meg erről,
de főként, hogy miként lehetne ellógni a mai sulikezdésről.
Volt ám tanakodás, okoskodás, mendemondás,
vita, veszekedés, verekedés
na, de nem volt egyik sem rest
eszük nem is volt rozsdás…
felmerült a „beteg vagyok, nem érzem jól magam” szindróma
s, az „asszem ma kihagyom a dogákat, mert fáj a fejem kóma”
aztán jött az „elaludtam„ szlogen is,
ajjjaj, mire készülsz…te kis hamis?
doktor bácsit kikerülni nem lehet, de nem ám,
szóval, vagy a suliba vagy a rendelőbe irány, komám!
Végül aztán, valamennyien átgondolva a csínyt, leendő hazudozást,
táskájukat vállra dobták, s le is zárták a 'végeselettvolna' civakodást.
Eltébláboltak imigyen az iskola kapujáig,
s azon átrohanva meg sem álltak az angol óráig…. ;-)
(Gertrud Cettler)
pinterest.com
#Neked mi a mai meséd?
A bejegyzés trackback címe:
https://hunglishcorner.blog.hu/api/trackback/id/tr2514834006
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.