visszahúznak a kínok
olykor-olykor leborulok, sírok
visszafognak a tények
melyeket végképp eltörölni félnek
ujjaim közül a rezgések még épek
keresik, kutatják a létet
visszafutni a múltba néha, ó de jó is volna
bár képtelenség ilyet kérni, hisz
az emlék úgyis megfakulna
amit onnan is ismét magammal rántanék;
így talán maradok itt és most
e magam kreálta világban egy jóízű példaként
--Gertrud Cettler--
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.