pinterest.com
Drága Fogtündér,
ma arra ébredtem, hogy a bal legfelső fogam
a szokásosnál is lazábban áll sorban;
miután napi rutinomat megkezdve fogat súroltam, hozzáteszem
jó alaposan, ahogy mindig is kérték,
ez a szófogadatlanul lötyögő fog kipottyant
egyenesen bele a lefolyóba
na, eztán jött csak a nagy érdemi móka
sírtam, ríttam, mint egy járni még nem is tudó csecsemő úgy toporzékoltam;
erre bejött apa, s anya is a mosdóba, aztán
együtt elkezdték keresni a kihullott fogamat,
s így jól el is telt már vagy két óra,
mely a komédia jellegét csupán csak egyre jobban csorbította,
ugyanis szétszedtek ők ott minden csövet, csavart
csakhogy elérhessék az én rakoncátlanul kiszabadult fogamat;
a sötét csatornából érkező vízhullám
behömpörgött rohanó léptekkel,
menekülni onnan már nem volt lehetőség
a vízfodor csak jött és vitt mindent mit ott ért,
ajjaj, gondolhattuk volna
de már csak azután tudtunk tisztán látni
miután lepergett ez a kész katasztrófa;
majd az áradat elmúlását követve,
a nagy sokktól feleszmélve
láttunk csak valami hófehér izé-mizét csillogni az egykori nappali közepén
szóval, végül is a fogam meglett, ámbár
a házunk kissé zengett és feje tetejére fordult
ugyanakkor lelkesedésem feléd kedves Fogtündér továbbra sem torzult;
ezért hát, most arra kérlek, hogy a szokásostól eltérően,
ne engem ajándékozz meg
hanem az én önzetlenül jószándékú szüleimet, kik
azonnal a segítségemre siettek.
--by Gertrud Cettler--
pinterest.com
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.