kerek kis szalmabálák
állnak sorban, izgatottan, hosszúra nyúlt libasorban,
hogy előreléphessenek egyet, itt-s amottan
várnak besorolva, rendezetten, jó néhány halomban
csendben, egy helyben, ám szavuk meg sem rebben
a szikrázóan fényes levegőben;
mindeközben a nappal szemezve
egyikőjük megszólal
kissé illetődve:
’mire várunk? nincs szükségünk bátorításra, hogy játszunk, s szétváljunk…
én most elgördülök, céltalanul
utamat keresve
búcsúzóul itt hagyom nektek e kérdést jó céllal, mégis vonakodva, de nem elkeseredve:
Hol találod meg tenmagad, ha nem lépsz ki sosem az ismeretlenbe?’
---eltűnődve---
by Gertrud Cettler
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.