nem engedem magam
semmiféle
árnynak
sem megkörnyékezni,
lehetne az élénk, vagy akár bágyadt
vidám holdvirágos, esetleg sötéten fáradt
se nekik, se másnak,
megkönnyezni pedig aztán
pláne, hogy nem
nem fogom siratni
a múltat,
mely szigorú orral
árnyképként utánam kullogat;
ne is kérd
nem fogok önsajnálatomban sem vergődni,
már azt se'
jobb volna inkább most itt önfeledten, boldogságban
esőcseppekkel egybekelni
/Gertrud Cettler/
picture-pinterest.com
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.