...ma is vittelek magammal
újra velem jöttél
kezdetben nem tudtam mit kezdjek haragoddal,
aztán csak-csak megenyhültél;
megmutattam Neked a várost,
helyeket, melyeket nemrég együtt tervezgettünk szemlélni,
de nézd csak amottan azt a kürtöskalács árust
tán ő is okot adhat a sötét múltba vissza már sohasem térni
hisz, kinek is kellenének még
árnyképek
tépett érzések
megfeneklett félelmek
mondd, hogy velem tartasz míg az énekes madarak újra fel nem ébrednek
s majd Te is eldalolsz jó néhány édes-ízű dallamot
aztán újra nyakunkba véve a várost
úriemberhez méltón lehozol az égboltról nekem 1-2 fénylő csillagot
/GertrudCettler/
photo-pinterest.com
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.