hókuszpókusz
jobban kedvellek én Téged
mint egy jókora kaktusz
hisz, a kaktusz szúr
még akkor is, ha
csak reá nézel
s mindenféle gúnyos helyekre
el-elképzel,
ha merészel
de hát, én Téged,
Te Kedves
Te Drága,
tudhatod jól, hogy sosem küldenélek el...
idegen országba
se tegnap, se holnap, se nem "máma"
már ha pedig
ily megszeppenten rendes az én lelkem
tenni kellene ez ellen, ezzel most azonnal, azonban, valami jót
feltétlen
hókuszpókusz
kicsi sorban álló kérdő jelek
hoznak, visznek, tépnek, zúznak
kíváncsiságot, aprócska köszönöm tengert, tengereket
bárhova is mennék, lépnék, gondolnék
nem kizárt, hogy fejemből Téged
onnan ki nemigen törölnék
csak hullámzó örömmel smile-kat rajzolnék
kitörő hanghatásokkal toporzékolnék
talán még karjaidba is röpke pillanatra, bele omolnék
hókuszpókusz
hogy mindez álmodozás-e vagy netán csak móka???????????????????
láthatod, kérdőjeleim ismét megérkeztek, zárszóra...
intsünk nekik Goodbye-t most rögtön, de aztán tényleg nyomban
s fusson az az idő, rohanjon, azám...igen gyorsan
mire a "nagytalálkozás" itt lesz
virtuális téren kívül
bízom benne, hogy szavaimat is majd fürgébben viszi a szél,
szívem pedig még azoknál is irgalmatlanabbul fel-fel pezsdül
viszont addig is minden körülöttem emberségesen figyelmes pillanatokat remél
/GertrudCettler/
pinterest.com-picture
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.