sorsok
sorsolnak sokezer
sorban sosem látott
savanykásan süketelő
szanaszéjjel
somfordáló
sivatagi stresszt
s, simán septiben
elsétálva
vágsz neki magaddal
elsöprögetett sejtelmeid
sutba dobásához
sopánkodva sótörmelékes arcodon
hullanak a sokszor volt
sajgó könnycseppek
simítsd el apró félelmeid
suttogd el hatalmas szándékaid
sejtesd: semmi sem semmi
(GertrudCettler)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.