...mosolyom mosolyodból motorizált
monotonitást modernizálva
most és máskorra
is
mély megerősítést mormol
majd még
megengedést méreget /merre mit-miket léphetek/
jó-sokat
is
mert miért is ne tenné-m
mehet tovább bátorító játszmánk;
mindvégig maradok
-ha-akarod-
-ha-nem-is-
mérföldkővé dermedt
márványos látomás
megváltoztatom Neked a holnapot
s talán még sosemvoltakat is
mutathatok,
melyeket melegen tartogatnak
tőlem hozzád igyekvő
memoriterek
s mindebből még amolyan "kapucnis-szerelem" is lehet
...
mert az olyan, mint amikor fájdogáló szívemre
nem csak olykor-olykor
hanem szüntelenül
kapucnit húzok,
tökegyedül
elfe-le-d-tetve, hogy az időnk egyre csak félelmetesebben be-szűkül
mely messzire visz minden kínt, viszont közelebb engem hozzád
s közben pillanatról pillanatra
kalapál a szívem,
amolyan kijózanítóan
színes jazz-darabra
(GertrudCettler)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.