...már egy ideje szemezek Vele...
hogy pontosan mennyi ideje...
annak se szeri, se száma,
csak végtelenül sok-sok perce...
szemeim előtt cikázó mondat hegyek,
kell, hogy gondolataimban is üldözzelek...
élénken érzem mi is készül itt éppen,
s némán nézem, ahogy fortyogok az érzelmi kötelékek útvesztőjében
könnyedség avagy inkább galád hercehurca?
számomra mindegy is,
hisz már rá is került homlokunkra:
vagyunk, akik vagyunk,
együtt, végtelen hosszasan is sodródhatunk,
egyre jobban csak szélesedik idővonalunk;
ahogy egymás gondolatfelhőiben nap mint nap lebegünk, oda s vissza is utazunk...
forgószél szerű tüneményes örvényként
egymás vágyódó karjaiba pottyanunk
--GertrudCettler--
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.