…ha a porszemeket elfújja a szél is,
…ha a kamerámból elfogy már minden film is,
…ha a nappalra hirtelen éjszaka borul,
…ha a csendre váratlanul üvöltés vadul,
…ha a lassú séta szélsebesen rohanásba vált,
…ha a torkom rekedtséget kiált,
…ha a szemeim helyett már csak okuláréval láthatok,
…ha a ma nem hoz mást csak bódulatosan kusza holnapot,
…ha majd a füleidbe némán is suttogom,
…ha majd valóban hiszed, ahogy én azt tényleg gondolom,
…ha tudnád, hogy mennyire is vártalak,
…ha tehetném, minden nap csak azt remélném, hogy
valóságra váltsalak, és hogy
mindig magam mellett élethosszig tudjalak…
/GertrudCettler/
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.