...elképzeltem, ahogy a márciusi szellő
tenyeremen végig suhan
apró mosolyokat lopva
hozza
szórja
pirosan izzó nyakamban
irigykedően eresedő érzelemfonatait
kibontja
majd lassan vállat vonva
tovább szalad
vakmerően vissza-vissza kacsint
s létezésének netovábbjaként
csupán hetykén még ide legyint
s lángoló torkán még egy korty abszint
lehörpint...
--GertrudCettler--
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.