photo-pinterest.com
...történt egyszer nem is olyan rég
furfangos állatra leltem
s reá feledhetetlenül emlékszem még
állatkerti mókám során
kicsit setén no meg sután
szedtem a lábam meglehetősen szaporán
merthogy a séta során
nagyon eluntam magam ám,
hisz nem láttam mást
csak egymáson csüngő csimpánzokat,
vakaródzó málás szamarakat,
cidrizős, ide s oda futkározós szurikátákat,
magát nagyratartó oroszlánt, kinek csak mert sörénye szétágazó…elnevezték őt az állatkertek urának
no, de nem fecsérlek több betűt a látott állatokra
hisz csupán csak egy, mely ízlésemet, s tekintetem megragadta:
szürke színű, bőre kissé érdes
kinézete mégis olyan cukin édes
nem óriási, még csak szinte bébi
kajlán állt előttem, azt hittem a szendvicsemet kéri,
mikor ormányával felém tekergőzött
jelen esetben az empátia és a bűvölet győzött;
aztán mielőtt búcsút inthettem volna…
…ormányával puszit dobott a kis kajla…
azóta is hozzá vissza-vissza járok,
ha nem is az állatkertbe, de emlékeimben
ő reá várok…
pajtásom lett…noha, tán csak elképzelten…
ide s tova sem volt még ilyen cukiság eddigi emberöltőnyi életemben
(Gertrud Cettler)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.