...talán reflektív disszonanciaként hangzik majd,
mikor önmagamra hozok bajt,
néhány sornyi megalkuvó tévhittel:
hogy nekem nincs már te meg én,
ahogy egykor mindez szivárványos színfolt volt
még valamikor egykor a legelején
sem látszólagos rongyosra hajtogatott tömjénezett képek,
melyeket emlékezetembe mélyen bevések
de már suttogón vadító hangod is eltévedt,
más utakat jár,
remélni
elégni
valakinél, ki
tán
számodra sokkal szerethetőbb lélekbúvár,
persze, menj csak...
semmi gond, én ezt is megértem...
feljajdult vágyaimat, majd
továbbadom másnak egy újradobbant
szívverésben
GertrudCettler
#hunglishcorner sorok
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.