…és téged mi hoz lázba?
engem…
az őszi színekbe tarkított
földre lehullott száraz falevelek,
melyekre rálépve romantikusan roppanó
hangot hallatnak a már szikkadt farészek;
akárcsak egy elkésett üzenet, mely
ott lapulva a megárvult asztalfiókom sötétjében
szótlanul reméli, hogy
talán egyszer eljut hozzád,
még mielőtt elporladnak a neked szánt
tintába mártott sorok közti érzelmek…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.