vasakaratú céltalanságommal feléd reszketve indulni készülök
alkalom szüli az irányt, majd bele szédülök
alkarom érzéketlenül zsibbasztó érzésekkel táplál
vajon előrébb jutok-e lépteimmel, vagy mind inkább csak vissza-visszahátrál…
lábaim az őszi tájra lehullott faleveleket súrolják,
miközben a szélsebes szellők már a téli regéket mormolják
itt-ott mozog még egy-egy már szunnyadó, roppanó falevél
…ugye minden kószán eltévedt gondolatom hamarosan hozzád hazatér…?
/GertrudCettler/
A bejegyzés trackback címe:
https://hunglishcorner.blog.hu/api/trackback/id/tr9216293970
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.