2009. 08. 25.
'Szőlőszem kisasszony'
Avagy a common sense önkritikája
Kései órákban, mikor mindenki s minden álomba szenderül, csupán egy daliás leány van még ébren, szeme álomra sem rezdül.
Sok ábránd menetel hosszú sorokban szénaboglyás fejében, s kezdi rendezgetni azokat, szaporán, sőt serényen.
Első, legnehezebb ideája az vala, melyben családjával együtt, kertben mulatoznak, hosszú éjszakán át társalognak.
Majd jön az újabb gondolat: el kell hagyni e családi fészket, közelegnek a felnőtté válási gondok, s elszállnak az évek, vége lesz e bájos együttes idillnek. A boldogságot felváltják a problémák, terhek. A békés órák lejártak a kisasszonykának, szőlőföldre kell menni, munkába kell állni.
Kezdetét veszi a hajtás, a gond, az Élet.
El kell látni a családot, mert az önzés itt vétek!
Csupán az erényes etikai kódex érhet e Földön valamit, ki nem ezt tartja szem előtt, az nem mást boldogít. Lelkes emberek, s boldogok is csak azok lehetnek - s ezt a kisasszony is tudja - kik a szőlőföldön, mint egy kis család összefogva, közösséget alapítva, erkölcsös tetteket végrehajtva: 'Bort, búzát - no meg, békességet' termelnek!
(Cettler Gertrúd)
photo: pinterest.com
A bejegyzés trackback címe:
https://hunglishcorner.blog.hu/api/trackback/id/tr913875562
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.