photo-Vidéki Veranda facebook site
--szívablakszív--
masszív kőforma
néz velem szembe
vagy tán én nézem őt
mélységesen mélyen elmerengve
hangodat halkan suttogva hallom még
hallom még
de már csak messzebb
mint tegnap
derűlátásom elillant már rég
bár a hangod továbbra is
lágyan
visszhangozva tér vissza
a fülembe
hullámzó részecskékkel
rétegződött
réseken
ér el
átzúzza magát
törekszik
átverekszik
hetedhét álmokon
repdes égbolt magasan
angyali szárnyakon
fekete árnyakon
míg elérhet hozzám
némán állok
egy épület előtt,
lábam mint kőtörmelékkel leerősített
cölöp szilárdan mozdulatlan
mozdulnék az épület ablakának visszatükröződő
fénysugarai felé
ámbár
valami visszaránt
s zsigereimben áramló kíváncsiság
kezd ismét eltűnni,
ily módon válik körülöttem minden eddigi valóság is
üres köddé
hagyom, hogy ez a szívablak legyen most
másé, bárkié, akárkié
/Gertrud Cettler/
A bejegyzés trackback címe:
https://hunglishcorner.blog.hu/api/trackback/id/tr8515288418
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.