pinterest.com
szédelgősen szorosan szitkozódva
szerteágaznak szívből jövő
szeretet szavaid
riadtan rostokolva
szeretném átlátni eszméletlenül eleven eszmesoraid
tudva tudom nem érsz rám
kitalált ábrándokat szövögetni
hagyd is el őket, immár
legyen, hát e gyorsan elillanó röpke percünk
örökkön örökké örömteli
rejtsük el gátlásaink
nyissunk a világra;
kanyarulatokkal teli
érzéskupac kevereg még mindig bennem
ez van, tán nem is lesz jobb, mint csak ezt tennem
hiányod hiánya
hiába, de mégis hevesen fel-fel rebben
lélektelenül kiüresedett lelkemben
fényévekre jársz tőlem
ámde sorsunk nem szakít el minket egymástól
a távoli jövőben sem
(Gertrud Cettler)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.