Nyomodban nyomokban nyomtalanul szívszilánkokat tartalmazhat a léptem…
…kerülni próbállak, tán elmondani is,
mily nagy a vétkem…kettéágazó komponenseitől eltévedt elmém milliónyi sejtekkel Rád gondolva bandukol éjt-nappallá téve,
vajon visszatérsz még egyetlen emberöltőben?…kérdezgetem…számtalanszor is…furcsán, félve
vándorló végtagjaim vonszolva vágtatnak utánam, követik lomha lábnyomom titkos helyekre, hova szertelen szívemet elástam…
jó mélyre elástam,
egy kifaragott dobozkába bezártam,
melynek minden nyílását lezártam,
elástam, bezártam, nyílását lezártam
ebben a dobozban
tán már csak hűlt helye van szívszilánkokkal teleszórt nyomodnak
próbállak már nem kerülni,
s tán már elmondani sem,
mily nagy volt egykor a vétkem,
hisz már tévedhetetlenül is egyfelé tekintget milliónyi sejtekkel elburjánzott elmém,
mely éjt-nappallá téve szeretné, ha azt a „Te-TÉGED” kiheverném;
s az égboltot végre valahára mosolygós-lilára ismét kifesthetném
pinterest.com fotó
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.