nesztelen szavaimmal bekúszom estédbe, tán nem is vártad…sebaj, itt felejtem mindet elmélkedő emlékbe, ahogy egykor találtad:
talán szunnyadó fény leszek lámpádon, mely lassan elszendereg, amint szemedre nehezedik az éjjeli álom,
talán érkezek hozzád, mint a sosem hallott fehér zaj, mellyel füledbe morajlik vissza-visszatérően egy enyhe zsivaj, no meg a megpendítve rég elfeledett pár húros gitárom
mindeközben ablakomat kitárom, a világ feszélyező hangját ...